2013. július havi bejegyzések

Ópium – Egy elmebeteg nő naplója

Szász Jánossal mindig csak a gond van. Szegény-szegény rendező egy nagyon csúf és süppedős-lápos vidék lakója, ahol az a művészréteg üldögél, akiket röviden csak úgy hívunk A Nagy Rendezők. A Nagy Rendezők Lápjában élőket “illik” tisztelni, “illő”, hogy fejet hajtsunk alkotásaik előtt. Szász János is ott ül közöttük, s azt is “illik” tudni, hogy a Witman fiúk után repült erre a kényes vidékre. Mikor felröppent a hír, miszerint belevág a magyar irodalom egyik legfeldolgozhatatlanabb és -hidegebb alkotásába, már sokan előre dörzsölgették a markukat: “János lezuhan.” – tévedtek; már régen ott volt. Ez mit is jelent? A magyar filmhez lassan hozzászoktatott itthoni közönség fintorogva fordul majd el a produktumtól, és azt mondja rá, hogy “széklet”. A pici, de növekvő Ifjú Sznobok Egyesülete viszont nyálcsorogva tűzi zászlajára Szász izéjét. Tévedtek… Ópium – Egy elmebeteg nő naplója bővebben…

Nabokov: Luzsin-védelem

“Nagyon valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz hosszú távon meglenni a Mesterséges Éden nélkül.” Aldous Huxley-t kicsit is ismerve nem biztos, hogy fenti mondataival a sakkra gondolt, de a gondolkodás és az összpontosítás mégis egyfajta drog. A sakk, úgy tűnik, valahogyan időről-időre megihleti az írókat, amióta csak –a Védák, az Upaniszádok és a curry társaságában- átgyűrűzött Indiából Perzsiába, ahonnan az arabok segítségével lassan ismert lett az egész világon. Nabokov: Luzsin-védelem bővebben…