Biblioteka.hu blog

Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai

Vallomás, kinyilatkoztatás és figyelmeztetés ez a könyv. Egy betegesen túlfinomult személyiség küzdelme az őt körülvevő világgal s az ópiummal.
 
A szerrel, ami megvéd és kiszolgáltatottá tesz, a mindenség érzetét adja, hogy annál is többet vegyen el. Quincey precízen ismerteti életének, függővé majd függetlenné válásának történetét. Megmutatja azt a mérhetetlen gyönyört, szenvedést és ürességet, amit az ópium, a folytonos boldogságkeresés adhat.

Szárnyalás és összeomlás

A főhős e két állapot között ingadozik. Nem bírja elviselni a valóság szürke unalmát – a történet hátteréül szolgáló 19. századi London ridegségét. Külön világot teremt hát magának: az ópiumevő ködtornyú, árnyak- és álmok lakta, sehol sincs birodalmát. Az Egy ópiumevő vallomásai, ha úgy tetszik, a kábítószerfüggés kórtana. A dolog pikantériája, hogy a leírást egy függő adja meg saját magáról. A Suspiria de profundis már különálló elbeszéléseket tartalmaz, ám hangulatvilága nagyon hasonló az előző műéhez.
 
A novellák misztikus, látomásszerű események kavalkádjából formálódnak. Történelem előtti istenek és kultuszok, vad tájak és a mindent átszövő mámor – Thomas de Quincey jellegzetesen okkult, romantikus szerző volt. Művei már a maga korában is nagy sikert arattak. Musset 1828-ban francia nyelvre dolgozta át, Baudelaire pedig beiktatta a Mesterséges Paradicsomok című művébe. A könyv új kiadása kívül-belül egyaránt esztétikus, értékét csak emeli a fordító munkája.

Kiadói adatok:
Thomas de Quincey: Egy ópiumevő vallomásai, Suspiria de profundis
(Alapkiadás 1983, Tandori Dezső fordítása) Chartafilus könyvkiadó, 2001, 233 oldal,

stat